A legtöbb embernek, ha valamilyen gyümölcsöt kell mondania, elsőre biztosan az alma ugrik be, legalábbis a mi vidékünkön. Ez nem véletlen, hiszen az alma a mérsékelt égöv legjelentősebb gyümölcse, így hazánkban is az első helyen szerepel.
Jelentősége
Az alma igen változatos gyümölcs. Alapszínét tekintve lehet zöld, sárga, piros, vannak savanykás, édes fajták, érési idejét figyelembe véve pedig megkülönböztethetünk nyári, őszi valamint téli érésű fajtákat. Legnagyobb jelentősége ez utóbbinak van, ugyanis a téli érésű almákat még egyszerű körülmények között is hónapokig tárolhatjuk, így az alma, mint nyers gyümölcs, szinte egész évben rendelkezésünkre áll. Az almának számos jótékony hatása ismert. Egy angol mondás szerint: "napi egy alma az orvost távol tartja". Az alma valóban jelentős mennyiségben tartalmaz vitaminokat, különösen C-vitamint, de magas az ásványi anyag tartalma is. A vitaminok többsége a héjban, vagy közvetlenül az alatt található, így az almát legjobb hámozatlanul fogyasztani. Magas rosttartalma miatt segít az emésztési problémákban szenvedőknek.
Az almát elsősorban nyersen fogyasztjuk, de fontos konzervipari nyersanyag is, kitűnő pálinka, aszalvány, gyümölcslé készíthető belőle. Nekünk, szabolcs-szatmári embereknek különösen fontos, hiszen hazánkban itt található az egyik legnagyobb termőterülete. Igaz, az elmúlt években-évtizedekben az alma termesztésében is nagy változások történtek; de lássuk, hogyan is kezdődött mindez, hogyan lett ez a gyümölcs ennyire meghatározó ebben a térségben.
Történeti áttekintés
Hazánkban gyümölcstermesztéssel legelőször az itt élő rómaiak foglalkoztak, főleg a Dunántúl területén. A római birodalom hanyatlása után ez átmenetileg megszűnt, mivel a népvándorlás korában az ide kerülő népek nem telepítettek, nem gondozták a gyümölcsfákat, csupán a termést fogyasztották. A honfoglalás után itt letelepedő magyarok már ültettek gyümölcsfákat, de csak találomra, kezdetleges fajtákat. A rendszeres termesztés a XV. században kezdődött, ekkor már meghatározott szabályok szerint ültettek, alkalmazni kezdték a különféle szaporítási módokat, odafigyeltek a fajta használatra. A XVII. századtól már találkozhatunk a metszéssel, kötözéssel, vagyis a fák koronájának alakításával. A XVIII.-XIX. században megindult a kereskedelmi gyümölcstermesztés, megjelentek az első faiskolák. A XX. század elején a termesztés már nem csak a kertekben folyt, a szántóföldeken is megjelentek az első ültetvények. A legtöbb ma is ismert körzet az 1930-as években alakult ki. Az alma esetében a főbb termőtájak: Duna-Tisza köze, a Zalai-dombság, na és persze Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye almatermesztése
Az első gyümölcsösök a folyók (Tisza, Szamos) mentén alakultak ki, de ezek még vad, illetve félvad fajtákból álltak. Mivel a fákat nem gondozták, hatalmasra nőttek és szakaszosan teremtek, egy-egy kiugró termés esetén óriási mennyiséget szolgáltattak. Az összegyűjtött termést a lakosság frissen fogyasztotta, a felesleget eladták vagy feldolgozták: pálinkát, aszalványt, lekvárt készítettek belőle.
A korszerűbbnek mondható árugyümölcsösök kialakulása az 1920-as évek végére tehető. Ehhez hozzájárult a megye közlekedésének fejlődése, a piac ösztönző hatása, a megnövekedett kereslet a téli alma iránt. Az ültetvények fő fajtája hamarosan a Jonathan lett-és itt álljunk meg egy pillanatra.
A Jonathan, mint alapfajta, 1800-ban keletkezhetett az USA-ban, New York államban, az Esopus Spitzenberg fajta magoncaként. Ez a fajta az egész világon hamar elterjedt, de sehol sem lett olyan népszerű, mint hazánkban, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A Jonathannak számos kedvező tulajdonsága van: kitűnő íz, alak, szín, de hátránya, hogy igen érzékeny az alma egyik legjelentősebb betegségére, a lisztharmatra, illetve nehezen tárolható. Megyénkben az alapfajtából több, kedvező tulajdonságú változatot is szelektáltak, mint pl Szatmárcsekei Jonathan, Naményi Jonathan.
A II. világháború után jelentős almatelepítések történtek, melynek hatására megyénk az ország legnagyobb almatermesztő körzetévé vált. A 60-as, 70-es években a nagyüzemi ültetvények közel 50 %-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található.
A 80-as években azonban már jelentkeztek azok a problémák, melyek az ültetvények elöregedéséből, a Jonathan túlzott arányából, a szedést nehezítő koronaformából adódtak. Ezek, valamint az 1989-90-ben bekövetkezett politikai változások is szükségessé tették az ültetvények korszerűsítését. Megváltoztak a gazdasági, piaci viszonyok, ebből kifolyólag az almatermesztést is új alapokra kellett helyezni. A Jonathant "új" fajták váltották fel, elsősorban Idared, Jonagold és Golden típusú fajtákat telepítettek. A korábbi, hatalmas méreteket is elérő alanyok helyett a kisebb növekedésű alanyokon álló csemetéket ültették, melyek megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a különböző munkálatokat.
